Cikkünk az általános közigazgatási rendtartásról szóló T/12233. számú törvényjavaslat alapján készült. A törvény és az indokolás szövege a törvényalkotási folyamatban változhat.
Várható hatálybalépés: 2018. január 1.

62. Fellebbezés

116. § [A fellebbezés általános szabályai]
(1) Az ügyfél, vagy akire a döntés rendelkezést tartalmaz, az elsőfokú döntés ellen akkor fellebbezhet, ha azt törvény kifejezetten megengedi.
(2) Fellebbezésnek van helye, ha a határozatot
a) járási (kerületi) hivatal vezetője vagy – a képviselő testület kivételével – helyi önkormányzat szerve, vagy
b) rendvédelmi szerv helyi szerve
hozta.
(3) Önálló fellebbezésnek van helye
a) az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló,
b) az ügyféli jogállásról vagy jogutódlásról rendelkező,
c) a kérelmet visszautasító,
d) az eljárást megszüntető,
e) az eljárás felfüggesztése vagy szünetelése tárgyában hozott,
f) az eljárási bírságot kiszabó,
g) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
h) a zár alá vételt, vagy lefoglalást elrendelő, valamint ezek megszüntetése iránti kérelmet elutasító,
i) az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott elutasító,
j) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott, valamint
k) az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló
elsőfokú végzés ellen.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben sincs helye fellebbezésnek
a) ha az elsőfokú döntést – a központi hivatal kivételével – központi államigazgatási szerv vezetője hozta,
b) ha a képviselő-testület önkormányzati hatósági ügyben hozott döntést,
c) a másodfokú hatóság által hozott önállóan fellebbezhető végzés esetén,
d) ha nincs kijelölt másodfokú hatóság,
e) nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított ügyben,
f) ha a hatósági szerződés alapján végrehajtást rendeltek el.

A 116. §-hoz

A Javaslat jogorvoslati rendszerében fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha azt a kódex maga kifejezetten megengedi, vagy, ha azt – kivételes jelleggel – ágazati törvény teszi lehetővé.

A fellebbezés elvi alapját az jelenti, hogy akár a végzések, vagy éppen a járási hivatal vezetője, vagy a képviselő testület kivételével helyi önkormányzat szerve (tipikusan jegyző) által hozott egyes döntések esetén nem indokolt a jogorvoslat bírói útra terelése, a felettes szerv ezen ügyekben – vita esetén – hatékonyabban tudja tisztázni a tényállást, s így a bíróságok sem lesznek oly mértékben leterhelve, hogy az a munkájukat ellehetetlenítse.

Sommás eljárásban és automatikus döntéshozatali eljárásban hozott döntések esetén külön fellebbezés biztosítása nem indokolt, hiszen az elsőfokú eljárás szabályai közt rögzítésre kerül, hogy ilyen esetekben öt napon belül az ügyfél kérheti teljes eljárás lefolytatását. Ez egy kvázi saját hatáskörben lefolytatott új eljárás. A bíróságok leterheltsége ez által megelőzhető, hiszen ehelyütt csupán arra kell utalni, hogy automatizált elektronikus döntések közvetlen bírói útra terelésével éves szinten mintegy kilencszázezer ügyben lehetne bírósághoz fordulni közvetlenül, amely ellehetetlenítené a bíróságok munkáját. Indokolatlan lenne abból a szempontból is, hogy ilyen ügyekben tipikusan nem jog, hanem ténykérdések „vitatására” kerül sor.

A jegyzők és járási hivatalok által hozott döntések esetén az teszi ésszerűvé a fellebbezés – főszabály szerinti – lehetővé tételét, hogy az államigazgatási ügyek túlnyomó többsége ezen hatóságok előtt zajlik. Hasonlóképp, a szervezeti struktúra változásaira reagálni tudó, tartós szabályozás megteremtését célozza azon előírás, hogy rendvédelmi szerv helyi szerve által hozott döntés ellen is fellebbezést biztosít a Javaslat.

Ezzel együtt – garanciális okokból – indokolt meghatározni azokat az eseteket, amelyekben a fellebbezés a fenti esetekben is kizárt, de közigazgatási per kezdeményezhető bennük.