A betegpanasz, mint a „műhiba” ügyek „előszobája”

A négy részből álló cikksorozat a jogpszichológia tárgyában készülő könyv egyik témájának erősen szűkített kivonatát tartalmazza. A fő témán belül a rövid publikációk négy kérdéskört vizsgálnak, amelyek logikailag egymásra épülnek, de önállóan is értelmezhetők, valamint szándékoltan nem szaknyelven íródtak. A cikkek foglalkoznak a betegpanaszokkal, valamint ezek szerepével az ún. „műhiba” kártérítési ügyekben, továbbá a nem vagyoni kártérítési ügyek bírói megítélési problémáival és végül tartalmaznak egy prognózist az új Ptk.-val bevezetendő sérelemdíj lehetséges hatásairól a beteg-orvos kapcsolatra. További információk a szerzőről a www.drszigetizsolt.hu weblapon találhatók.

A beteg-orvos jogviszony polgári jogi szerződés, amely jogilag mellérendelt felek közötti szerződésnek minősül, tartalmára a Polgári törvénykönyv szerződésekről szóló rendelkezései, az Egészségügyről szóló törvény szabályai, továbbá az egyéb kötelező hatósági, szakmai előírások, protokollok az irányadók, ideértve az etikai szabályokat is. Évente mintegy 40 millió beteg-orvos találkozás történik Magyarországon, és ehhez képest mind a betegpanaszok száma, mind pedig a peres ügyek mértéke első ránézésre nem tekinthető soknak. Miért hívhatjuk a különböző módokon előterjesztett betegpanaszt a „műhiba” (helyesebb terminológiával kezelési hiba) eljárások „előszobájának”? A problémakört két oldalról kell szemlélni, szükséges vizsgálni a betegek, valamint az egészségügyi szolgáltatók oldaláról is.

A feltett kérdés megválaszolásánál tekintetbe kell venni azt is, hogy a jogi szabályozók által megvalósítani kívánt fogyasztói szemlélet már önmagában jelentős hatással van a betegek viselkedésére és beállítódására (attitűdjére) az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatban. Ez abban nyilvánul meg, hogy jogszabályok által biztosított „jogos elvárásaik” vannak az adott kezeléssel, beavatkozással és általában az egészségügyi tevékenység igénybevételével, színvonalával kapcsolatosan. A jogilag biztosított „mellérendeltség” a beteg-orvos jogviszonyban a gyakorlatban csak nehezen érvényesülhet. Ennek egyszerűen szakmai és társadalmi beágyazódási okai is vannak a betegek egyedi lelki adottságain (pszichéjén) kívül. Az nem vitatható, hogy az orvosnak kell a tapasztalt, felkészült szakembernek lennie, akinek joga az adott terápiás/diagnosztikai módszer megválasztása, ennek jogi felelősségével együtt. Ebben az elvileg mellérendelt szereposztásban a másik oldalon pedig ott található a beszűkült tudatállapotban lévő beteg (mert még nem találkoztam senkivel, aki szívesen és teljes nyugalomban ment volna egy orvosi beavatkozásra), akinek az orvos által nyújtott információk alapján kell eldöntenie, hogy akarja-e az adott beavatkozást, vagy sem. Ez a nem kiegyensúlyozott kommunikáció szintén jelentős konfliktusforrás az orvos-beteg kapcsolatban, amelyre utalnak a statisztikai adatok is.

Az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) jelentése szerint 2012-ben országosan 8832 esetben keresték meg a panaszosok a betegjogi képviselőket, és ebből 1138 alkalommal írásbeli meghatalmazást is adtak ügyük intézéséhez. (Ez a nagyságrend természetesen – a tág értelemben vett betegpanaszok vonatkozásában – nem fedi le a tényleges panaszügyek számát, mert panaszaikat a panaszosok akár saját maguk, akár más szervezetek, illetve személyek által is érvényesíthették. Ennek az aránynak a megítéléséhez különösen fontos a bázisadatok megismerése, pl. 2004-2009 között 6750-ről 11.297-re növekedett a panaszok száma, de a tavalyi adat is jelzi, hogy a panaszosok egyre többször más érdekérvényesítési csatornákat helyeznek előtérbe, és az utóbbi időszakban egyre több alkalommal közvetlenül fordulnak az adott egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy éppen ügyvédhez saját ügyükben, a betegjogi képviselő megkeresése nélkül.)

A legtöbb betegpanasz a nem megfelelő ellátással kapcsolatos, ezt követi az emberi méltósághoz való jog megsértése (különösen az indokolatlan várakoztatás, durva hangnem), de a tájékoztatáshoz való jog sérelme is jelentős panasz jogalapot képez. A megsértett betegjogok alapján az ügyek 42%-a az ellátáshoz való joggal kapcsolatos, 15 %-a pedig a tájékoztatáshoz való jog sérelmén alapszik. A betegjogi képviselők az esetek 24%-ában jártak el konkrét panasz ügyben, az esetek 76%-ában pedig tanácsot, tájékoztatást adtak (pl. a jogorvoslati lehetőségekről), ennek megfelelően az esetek háromnegyedében nem a betegjogi képviselőn keresztül folytatódott a panaszügy (hanem a beteg, illetve hozzátartozója önállóan fordult az adott szolgáltatóhoz, ügyvédhez stb.). Ráadásul a kezelési problémákkal kapcsolatos ügyek jelentős része is visszavezethető a nem megfelelő betegtájékoztatásra.

A tapasztalatok szerint az, hogy a panaszos beteg nem kap megfelelő hangnemű és tartalmú választ a valós vagy vélt sérelmével kapcsolatos írásbeli megkeresésre az egészségügyi szolgáltató kijelölt vezetőjétől, már peres eljárás megindításához vezethet. Gyakori eset, amikor pl. az emberi méltóság megsértésével (durva, udvariatlan hangnem az egészségügyi személyzet részéről) kapcsolatos ügyben nem kap „megfelelő elégtételt a beteg”, ezért annak érdekében, hogy „komolyan vegyék”, úgy fordul ismételten az intézményhez, a betegjogi képviselőhöz, ügyvédhez, hogy ezúttal már kezelési hibára panaszkodik, mert azt tudja, hogy az már „könnyen nem söpörhető le az asztalról”.

Az egészségügyi intézmények oldaláról nézve a köztudottan forráshiányos helyzetben lévő állami szolgáltatók objektív okok miatt nem tudnak megfelelő hangsúlyt helyezni a betegpanaszok olyan jellegű kezelésére, amely szakszerűen megakadályozná, hogy a panaszok indokolatlan része is bírósági szakaszba lépjen. Bár „papíron” létezik az egészségügyben mediáció, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban a szolgáltatók negatív hozzáállása, bizalmatlansága miatt a nemzetközi tapasztalatoknál jelentősen kisebb hatékonysággal működik. Az intézmények részéről megnyilvánuló bizalmatlanság kiváltó okai közé tartozhat, hogy az államilag képzett közvetítők sok esetben nem rendelkeznek kellő készségekkel és gyakorlati tudással az ilyen ügyek megnyugtató rendezésére, mert önmagában egy tanfolyam elvégzése erre még nem tesz valakit alkalmassá. Az utóbbi tíz évben „divatos” lett a mediáció, mert nagyon sokan üzleti és presztízs lehetőséget látnak benne, csak közben sokszor a lényeg „sikkad el”, mégpedig az adott jogvita megoldására törekvés. A másik ok, amiért a szolgáltatók nem szívesen veszik igénybe a jogszabály által biztosított közvetítés lehetőségét, hogy sok esetben a peres eljárás „előszobájának” tekintik, és tradicionális okokból nem kívánják a bírói fórumon kívüli eljárásban feltárni az adott üggyel kapcsolatos intézményi gyakorlatot.

A két érdekelt fél ilyen jellegű kölcsönös bizalmatlansága csak egy irányba mutathat, mégpedig a bírósági eljárás irányába, amelynek következménye, hogy az igazságszolgáltatásnak olyan üggyel is foglalkoznia kellett, mégpedig legfelsőbb bírói szinten, hogy jogos-e egy kétszáz forintos oldalankénti költség egy betegdokumentáció másolat kiadásáért. Ez a kölcsönös hozzáállás (attitűd) egyben elvezet az egészségügyi kártérítési ügyek bírói fórumok előtti eljárásának jogi lélektani problematikájához.

Felhasznált irodalom:

- Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája /Gondolat Kiadó Bp. 1997/

- Dr. Dósa Ágnes: Az orvos kártérítési felelőssége /HVG ORAC Lap-és Könyvkiadó Bp. 2010/

- A kártérítési jog magyarázata Szerkesztette: Dr. Fézer Tamás /Complex Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Bp. 2010/

- Salamonné Piltz Judit: A betegjogok és a bizonyítás /Magyar Jog 2013/4.szám, 230-244.old./

- OBDK szakmai beszámolója a betegjogi képviselői tevékenységről (2012) /elérhető: www.obdk.hu/

- Dr. Jobbágyi Gábor: Az orvosi kezelési szerződés a magyar jogban - s az állam felelőssége /Magyar Jog -2013/8.szám 486-492.oldal

- Dr. Petkó Mihály Ph.D : A betegtájékoztatás jogáról és kötelezettségéről /Magyar Jog 2013/8. szám 500.-507.oldal/

- Dr. Hanti Péter: Az új Ptk. és az egészségügy 3. (elérhető: www.medicaonline.hu)

A blogbejegyzést 2014. március 20-án publikáltuk, nem tartalmazza az azóta kihirdetett jogszabályváltozásokat.