Egyéni jogvédelem a bírósági és alkotmánybírósági kontrollmechanizmusok körében

Az önkormányzati rendeletalkotással kapcsolatos első bejegyzésben áttekintettem az önkormányzati rendeletekkel kapcsolatos felülvizsgálat jelentőségét, valamint új rendszerét és annak fő jellemzőit, a második bejegyzésben pedig a hivatalbóli jellegű döntés-felülvizsgálatok kezdeményezését. Az alapvető jogok biztosa körében jeleztem, hogy ez a felülvizsgálati kezdeményezés – az alapjogi visszásságra figyelemmel – már egyfajta egyéni jellegű jogvédelmi kezdeményezésnek is tekinthető. Ebben a részben azokat az eljárás-indítási eseteket tekintem át, ahol az egyének szerepe jelentősebb. A szabályozások elemzése során felhívom a figyelmet annak bizonyos ellentmondásaira és kétséges jogalkalmazási kérdéseire is.

 1. Az egyedi jogvitában eljáró bíró által kezdeményezett eljárások

A Bszi. lehetővé teszi azt is, hogy a Kúria eljárását a megyei, fővárosi kormányhivatalon, valamint az alapvető jogok biztosán kívül az adott, egyedi jogvitában eljáró bíró is kezdeményezze. Ebben a körben sem beszélhetünk tisztán az egyének által kezdeményezett normakontroll eljárásról, hiszen a Kúria Önkormányzati Tanácsa eljárását az eljáró bíró indítja meg, azonban a bíró normakontroll eljárását jellemzően a közigazgatási per felperese, vagy egy polgári per valamely fele kezdeményezi. Erre úgy kerül sor, hogy a felek jelzik, egy adott közigazgatási perben vagy egy polgári perben (számos esetben ingatlanokkal kapcsolatos perekben) az alkalmazandó önkormányzati rendelet jogsértő voltát. Általában ezt a jelzést az teszi meg, akinek a helyzetét hátrányosan érintené a helyi norma alkalmazása. Ez a személy közigazgatási perekben jellemzően a határozatot megtámadó felperes, polgári perben pedig mind az alperes, mind a felperes lehet. Ezekben az esetekben is a bíró saját mérlegelése és szabad belátása alapján dönt arról, hogy a jelzett törvénysértés fennállhat-e, s hogy erre figyelemmel kezdeményezi-e a Kúria eljárását.

A Bszi. szabályaira figyelemmel természetesen arra is lehetőség van, s gyakran sor is kerül rá, hogy a per folyamatában a(z eljáró) bíró a normakontrollt külön peres féli jelzés nélkül is kezdeményezhesse. A Bszi. és a Pp. rendelkezéseire figyelemmel az eljáró bíró a kúriai felülvizsgálat időtartamára felfüggeszti a peres eljárását.

2. Valódi egyéni jogvédelmi eszköz: az alkotmányjogi panasz és az Alkotmánybíróság egyéb eljárásai

Az egyéni jogvédelmi eszközök köre jelentősen szűkült 2012. január 1-jével a helyi rendelet kapcsán. Míg a Magyar Köztársaság Alkotmánya (a többször, jelentősen módosított 1949. évi XX. törvény) alapján a valamennyi jogszabály – így a helyi rendeletek – normakontrolljáért felelős Alkotmánybíróság utólagos, absztrakt normakontroll eljárását bárki kezdeményezhette (actio popularis), addig az Alkotmánybíróság és a Kúria Alaptörvény szerinti utólagos, absztrakt normakontroll eljárásait csak a jogszabályban meghatározott személyek kezdeményezhetik. Új elemként jelent meg a valódi alkotmányjogi panasz, azonban a későbbiekben látható, hogy ennek alkalmazása erős kérdőjeleket vet fel. Így kiemelhetjük, hogy a jogvédelmi szervek által indított, „hivatalbóli” jellegű eljárások szerepe egyértelműen nőtt.

Az új rendszer – miként az első bejegyzésben is jeleztem – a normakontroll hatásköröket megosztotta a Kúria és az AB között. Ezeknek a hatásköröknek az elhatárolása a tételes jog alapján bizonytalan volt, azonban az Alkotmánybíróság a 3097/2012. (VII. 26.) AB végzésben kimondta, hogy az Alkotmánybíróság csak akkor jogosult eljárni, ha a megsemmisítésre irányuló indítvány kizárólag az Alaptörvény megsértésére hivatkozik. Ha más jogszabály megsértését is felhozza, akkor az Alkotmánybíróság megállapítja hatáskörének hiányát, s az indítványt átteszi a Kúriához.

Ebben a szabályozásban rejlik az alkotmányjogi panasz, mint valói egyedi kezdeményezésű jogorvoslati eszköz alkalmazhatóságának kérdéses jellegeⁱ, ugyanis a széles körű törvényi és rendeleti szabályok miatt majdnem lehetetlen egy sikeres alkotmányjogi panasz benyújtása. Ennek az az oka, hogy egy alaptörvény-ellenes rendelet szinte mindig sért egy másik, törvényi vagy rendeleti szintű szabályt is. Amennyiben ez a jogsértés fennáll, s az indítványban hivatkoznak az egyéb jogszabály megsértésére, illetve megállapítható, hogy más jogszabályt is sért a döntés, akkor a fenti AB végzésre is figyelemmel az AB nem rendelkezik hatáskörrel. Ezért az ügyet az Alkotmánybíróság átteszi a Kúriához. A Bszi. azonban nem intézményesít az alkotmányjogi panaszhoz hasonló eszközt az önkormányzati rendeletekkel szemben, tehát az áttett alkotmányjogi panaszt a Kúria felperesi (kérelmezői) legitimáció hiányában, nem jogosult által benyújtott indítványként el kell, hogy utasítsa.ⁱⁱ Ez a sajátos helyzet nem áll fenn az egyéb (kormány-, miniszteri, önálló szabályozó szervi) rendeletek esetében: azoknak az alkotmányosságát, s annak keretében a jogszabályi hierarchiába történő illeszkedését kizárólag az Alkotmánybíróság vizsgálja, így ott akár a magasabb szintű jogszabályba ütközés is megalapozhat egy sikeres alkotmányjogi panaszt. Bár az Alaptörvény 24. cikke és az Abtv. 26. §-a alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsának döntésével szemben is van helye alkotmányjogi panasznak, igencsak kérdéses, hogy milyen eredménnyel zárulhat ez az alkotmányjogi panasz.

Amennyiben az Alaptörvény, a Mötv. és a sarkalatos törvények szabályozásaira tekintünk, akkor láthatjuk, hogy az új rendszer a szubjektív jogvédelemmel szemben előtérbe helyezte az objektív jogvédelmet, s hogy az egyén által indítható eljárások helyett preferálja a jogvédő és ellenőrző állami szervek általi eljárás indítást.