Sorozatunkban törvényjavaslatok indokolásának részleteit közöljük röviden, kiemelve a fontosabb módosításokat. A vastagbetűs részeken gyorsan végigfutva látható, melyek a javaslat fő változtatásai. Ötrészes cikkünkben az új Be. újdonságait mutatjuk be.
A cikk a kormany.hu-n véleményezés céljából közzétett előterjesztés alapján készült. A törvény és az indokolás szövege a törvényalkotási folyamatban változhat.
Várható hatálybalépés: 2018. január 1.
Az új Be. legjelentősebb újításai 5/5
Részlet az új Be. általános indokolásából
[...]
Külön eljárások
A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás hagyományosan az egységes büntetőjogi szabályozás részét képezi, külön eljárásként, önálló fejezetbe foglalva. A korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat karakteresen jeleníti meg a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás célját: az eljárás a fiatalkorú nevelésének előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, ismételt bűnelkövetésének megelőzését, és a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátételét. A terhelti együttműködés modelljének szerves részét képező eljárások a jövőben a fiatalkorúak elleni eljárásban is alkalmazhatóak. Szakmai körökben egységes álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a fiatalkorúak elleni külön eljárásban indokolt fenntartani az ülnökrendszert, azzal a változtatással, hogy a pedagógusok mellett lehetőséget kell biztosítani a gyermekvédelemben tapasztalatot szerzett szakemberek számára is a bírói tanács munkájában való részvételre. A fiatalkorú terhelt részvételével megtartott valamennyi eljárási cselekményen kötelező a védő részvétele.
A Javaslat megőrzi a Be. katonai büntetőeljárási szabályozásának alapjait és a katonai ülnökök részvételére vonatkozó rendelkezéseket is megtartja azzal, hogy az ülnök rendfokozatára vonatkozó kisegítő rendelkezést vezet be a tábornok rendfokozatú terhelt elleni büntetőeljárásban. A Javaslat ebben az esetben lehetőséget biztosít bármely főtiszti, illetve tábornoki rendfokozatú ülnök eljárására.
A mentességet élvező személyek elleni büntetőeljárás vonatkozásában a Javaslat a háttérjogszabályoknak való koherens megfelelés érdekében a közjogi tisztség betöltésén alapuló megjelölést a mentelmi jog kifejezésre cseréli, a diplomáciai mentesség fogalmát pedig elhagyja, ehelyett a nemzetközi jogon alapuló mentesség gyűjtőfogalmát alkalmazza.
A bíróság elé állítás a többszöri jogszabály-módosítás és az utóbbi években kialakult joggyakorlat miatt csak részben tölti be eredeti funkcióját. A problémát az jelenti, hogy a 2011. évi CL. törvény a jogintézmény alkalmazását a bűncselekmény elkövetésének időpontjától elszakította és azt a gyanúsítás időpontjához kötötte, amely változtatás sok esetben a tárgyalás mellőzéses külön eljárásnak teremtett indokolatlan konkurenciát. Ezért indokolt a bíróság elé állítás kétféle formáját kialakítani. Tettenérés esetén a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül, míg beismerés esetén a gyanúsítotti kihallgatástól számított egy hónapon belül lesz lehetőség – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a bíróság elé állításra. A bűnözéssel szembeni hatékony fellépés, valamint a generális és speciális prevenció fokozott érvényesítése érdekében a Javaslat a bíróság elé állítás keretében elbírálható bűncselekmények körét kiterjeszti a 10 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekményekre. A Javaslat alapján ezen eljárásokban a másodfokú eljárást az első fokú ügy másodfokú bíróságra érkezésétől számított 60 napon belül kell befejezni.
A Javaslat a Be. „tárgyalás mellőzésével folytatott eljárás”-át átnevezi és a büntetővégzés meghozatalára irányuló büntetőeljárás megnevezést alkalmazza. Előbbi nem fejezi ki megfelelően az eljárás lényegét, ezért a Javaslat a jogtörténeti hagyományoknak és a nemzetközi mintáknak megfelelően a büntetővégzés kifejezést használja. A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás egy rendkívüli módon egyszerűsített eljárás, amelynek hatékonysága abból fakad, hogy írásbeli, jogorvoslat hiányában a tárgyalás előkészítése és a tárgyalási szak teljesen elmarad, ugyanakkor a határozat jogerőre emelkedése esetén az ítélettel egyenértékű ügydöntő befejezést eredményez.
A külön eljárás mintájául szolgáló német és osztrák szabályozást (Strafbefehl) alapul véve célszerű ugyanakkor a büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás további differenciálása, annak alapján, hogy a terhelt beismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, vagy sem. A Javaslat szerint a beismeréshez nem kötött büntetővégzés legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetében alkalmazható, ahol a kiszabható legsúlyosabb szankció a pénzbüntetés és a közérdekű munka büntetés. A beismeréshez kötött büntetővégzés a legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények esetében alkalmazható, ahol a kiszabható legsúlyosabb szankció a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés.
A büntetővégzés differenciált szabályozásának legfontosabb előnye, hogy érdekeltté teszi a terheltet az eljárás egyszerűsítésében és gyorsításában, ezzel lehetővé teszi az egyszerű megítélésű, legfeljebb kis-közepes tárgyi súlyú és tömegesen előforduló ügyek időszerű befejezését, egyúttal jelentősen csökkenti az eljáró hatóságok munkaterhét.
A Javaslat a Be. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően külön eljárásként szabályozza a terhelt távollétében történő eljárást azokban az esetekben, amikor megalapozottan feltételezhető, hogy a terhelt tudatosan vonja ki magát az igazságszolgáltatás alól. Az eljárás időszerű lefolytatását azon újítás segítheti, amely mellőzi az eljárás megismétlését indokolatlanul előíró szabályokat. Így a Javaslat szerint, ha a vádlott felkutatására tett intézkedések az elsőfokú bíróság eljárása során, a bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után vezettek eredményre, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a tárgyalás megismétlése helyett fellebbezést jelenthet be, annak sikere esetén vallomást tehet.
A biztosíték letétele esetén folytatható eljárás 1987-es bevezetése óta a jogintézmény szabályai oly módon változtak, amelynek következtében a biztosíték hatályos szabályozása idejétmúlttá vált. Ennek oka – többek között –, hogy nincs már külföldre utazási korlátozás, létezik az óvadék jogintézménye, a tárgyaláson való jelenlétről a terhelt lemondhat. Tekintettel azonban a statisztikai adatokra, amelyek azt mutatják, hogy élő és alkalmazott jogintézményről van szó, a Javaslat a jogintézmény megtartása mellett annak újraszabályozásáról döntött. A Javaslat szerint a biztosítékra vonatkozó rendelkezések a külön eljárások között szerepelnek, egyértelműen deklarálva annak funkcióját. A biztosíték célja, hogy az életvitelszerűen külföldön élő terhelt egy bizonyos összeg letétbe helyezése mellett az eljárási cselekményektől az eljárás teljes folyamatában távol maradhasson.
A Javaslat a pótmagánvádas eljárást a magánvádas eljáráshoz hasonlóan külön eljárásként, önálló fejezetben szabályozza. A szabályozás így könnyen áttekinthető, koherens, s a sértetti igényérvényesítést is megkönnyíti. Azzal, hogy a szabályok egy helyen találhatók, egyszerűsödik a szöveg, hiszen elhagyhatók azon részek, amelyek a széttagolt szabályozás miatt többször szerepelnek a törvényben. A magánvádas eljárás rendelkezései a szükséges mértékben pontosításra, kiegészítésre kerülnek.
A Javaslat a határzárral kapcsolatos bűncselekmények eljárásában főszabály szerint nem zárja ki a fiatalkorúakra vonatkozó külön eljárás szabályait. A Javaslat alapján a kényszerintézkedések végrehajtása során lehetőség lenne a család együttes elhelyezésére, mind az őrizet, mind a letartóztatás, mind a házi őrizetnek megfelelő bűnügyi felügyelet esetén, egyúttal a Javaslat határozottabban elkülöníti a különféle kényszerintézkedések idegenrendészeti intézményben való végrehajtásának helyét. További bevezetendő garanciális elem, hogy a letartóztatás rendőrségi fogdában való végrehajtására csak az általános eljárásban érvényesülő korlátok között lenne lehetőség. A Javaslat arra ösztönzi a bíróságot, hogy amennyiben a terhelt egy esetleges menekültügyi eljárás eredménye alapján kiutasítási tilalom alá eshet, úgy a bíróság csak a menekültügyi eljárás eredményének ismeretében hozza meg a döntését a kiutasítás kérdésében. A Javaslat a garanciák további bővítése érdekében a határzárral kapcsolatos bűncselekmények eljárásába is bevezeti a bíróság elé állítások esetében a bűncselekmény büntetési tételéhez igazodó felső korlátot.
A Javaslat az utólagos vagyon-visszaszerzési eljárás és a tárgyi eljárás szabályainak újragondolása eredményeként új szabályozást vezet be a külön eljárások rendszerébe.
A kiemelt jelentőségű ügyek külön eljárása mára nagyrészt kiüresedett, a szabályozás eredeti célja az új büntetőeljárási kódex általános jogalkotási célkitűzéseivel átfedést mutat, ezért a Javaslat e külön eljárás fenntartását nem tartja indokoltnak, egyes rendelkezéseit az általános szabályok között helyezi el.
Különleges eljárások
A hatályos különleges eljárásokról szóló fejezet felölel olyan eljárásokat, amelyek révén járulékos kérdésben egyszerűsített eljárásban orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hiányosságai; amelyek a jogerős döntést követő új tényre tekintettel végzik el a döntés korrekcióját a végrehajtás érdekében; illetve amelyek egyik csoportba sem tartoznak, de szükségesek egyes anyagi jogi intézmények működtetéséhez. A különleges eljárások e szerteágazó funkciói mentén a Javaslat profiltisztítás, egyszerűsítés és átstrukturálás révén átláthatóbb és könnyebben alkalmazható rendszert hoz létre. A Javaslattal bevezetett egyszerűsített felülvizsgálati eljárások fejezetében összefoglalt és egyszerűsített szabályok szerint a hibát vétő bíróság által orvosolhatók a jogerős ügydöntő határozat hibái vagy hiányosságai, amennyiben azok csupán járulékos kérdésekben merültek fel. A különleges eljárások rész alatt pedig mindössze olyan intézmények maradnak, amelyek nem a jogerős ügydöntő határozat hibáinak orvoslására szolgálnak, hanem az azt követően felmerült új körülményre tekintettel végzik el a döntés korrekcióját, egyúttal egyes anyagi jogi intézmények szükségszerű eljárási megfelelői. A büntetőeljárásra szorosan véve nem tartozó eljárások nem szerepelnek a Javaslatban, azok a büntetés-végrehajtási bíró kiegészített jogkörében jelennek meg.
A kártalanítás és kártérítés
A Javaslat bevezeti az osztott szerkezetű kártalanítást, ami két eljárást: az egyszerűsített, tarifarendszeren alapuló kártalanítást és a kártalanítási pert foglalja magában. Előbbi eljárás választása esetén megállapodás jön létre a kártalanítást igénylő és a magyar állam között bírósági eljárás nélkül, amelyet követően további igényérvényesítésnek helye nincs. Meghatározott tarifarendszer szerinti fix összeg jár az igénylőnek a jogalap fennállása esetén.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának következetes a gyakorlata abban, hogy mind a büntető-, mind a közigazgatási-, mind a polgári eljárások esetében az ésszerű időn belül történő eljárás követelményét megsértő ügyek miatt kártérítést kell fizetni. Az új kódex ezért komplex módon kívánja az eljárások elhúzódásából fakadó problémákat kezelni. Ennek a legfontosabb eleme egy önállóan szabályozott, új típusú kártérítési eljárás bevezetése.
